Mi az Alzheimer kór természete?
Alois Alzheimer (1864-1915) német ideggyógyász 1906-ban írta le a később róla elnevezett idegrendszeri betegséget, amelyet a vele járó mind súlyosabb memóriazavarokkal jellemezhetünk. Tudományosabban:
Az Alzheimer-kór neurodegeneratív betegség (angol rövidítése AD), amely a gondolkodás és a kognitív képességek beszűkülésével jár, magatartászavarok kísérik, az elbutulás (demencia) kórképét mutatja, és kialakulását követően gyors biológiai leépüléssel is jár.
Ez a súlyos idegrendszeri betegség sajnos egyáltalán nem ritka: a néhány éve készült nemzetközi statisztikák szerint 65 éves életkor fölött a lakosság egy százaléka szenved benne, előfordulásának gyakorisága pedig ötévente megduplázódik. Sokan ennek alapján az öregedés velejárónak tartják, de az utóbbi időben mind többet tudunk arról, hogy megjelenésében igen bonyolult ideggyógyászati összefüggések játszanak szerepet.
A betegség kialakulása során az agy bizonyos területein kórosan megváltozott fehérjehalmazok, úgynevezett amiloid plakkok jelennek meg. Ezek a lerakódások az idegsejtek pusztulását okozzák, és legelőször az emlékezetet megőrző idegközpont területét érintik.
Katrin Mani, a svédországi Lundi Egyetem molekuláris orvostudomány tanszékének vezetője írja munkacsoportjuk tanulmányában, hogy „ha Alzheimer-kórban szenvedő egerek agyszövetét C-vitaminnal kezeljük, jól látható, hogy a kóros fehérjelerakódások feloldódnak. Állatkísérleteink azt mutatták, hogy a C-vitamin nagyobb mennyiségben szívódott fel dehidroaszkorbinsav formájában, ha azt egy éjszakára a hűtőszekrényben tartottuk”.
A kutatók is azt hangsúlyozzák, amit az ideggyógyászok is tapasztalnak, vagyis hogy
az Alzheimer-kórnak egyelőre bizonyítottan hatásos kezelési módja nincsen.
Pontosabban: még nem találták meg. Ugyanakkor több különböző gyógyszerrel folynak klinikai vizsgálatok, melyek bizonyos mértékben a betegség tüneteinek megjelenését késleltetik.
Az antioxidáns hatású C-vitamint igen sokféle kóros állapotban alkalmazták, de igen ellentmondó eredményekkel. A svéd állatkísérletes adatok ismét ráirányítottak ennek a készítménynek gyógyítási lehetőségeire az orvostudomány figyelmét.
A nyelvtudás akadályozza az időskori demencia kialakulását
Megtanulni legalább egy idegen nyelvet rengeteg előnnyel jár, jobb munkát kaphatunk, megismerhetünk különböző kultúrákat – és most kiderült, hogy
a nyelvtanulás és nyelvtudás egészségünk megőrzését is elősegíti.
Mielőtt azonban elmélyednénk a meglepő tudományos felfedezés ismertetésében, idézzünk fel két sokkoló tényt, amelyek az új ismeretek fényében még aggasztóbbnak tűnnek.
Először is az Eurobarometer 2012-es felmérései szerint az Európai Unión belül Magyarországon a legnagyobb azok aránya, akik egyetlen idegen nyelvet sem beszélnek, 65%. Ráadásul az idegen nyelvet beszélők aránya az utóbbi években csökkent. (Két felmérés, 2005 és 2012 között 7 %-kal!)
A másik sokkoló tény, hogy a magyar kormány 2010 óta nemcsak általában építi le a közoktatást – beleértve a szakképzést, a gimnáziumokat és az egyetemeket –, hanem konkrétan a nyelvoktatás korszerűsítését is (laptop használat, interaktív tábla az iskolában) hátráltatja forráselvonással.
Ami pedig a tudományos felfedezést illeti: egy nemrégiben megjelent ismeretterjesztő cikk arról szól, hogy az utóbbi évek kutatásai bebizonyították:
aki legalább egy nyelven beszél az anyanyelvén kívül, évekkel később betegszik meg demenciában, mint azok, akik csak az anyanyelvükön beszélnek.
A cikk szerzője Emilie Reas, aki a Kaliforniai Egyetemen, San Diegoban posztdoktori ösztöndíjasként kutatja, hogyan változik az agy az öregedéssel, miként alakul ki az öregkori demencia vagy az Alzheimer-kór.
Emilie Reas a torontói York Egyetemen kutató pszichológus Ellen Bialystok márciusban publikált tanulmányát idézi, amely szerint az idegen nyelveket beszélőknél átlagosan 4-5 évvel később jelenik meg az időskori demencia. Bialystok szerint a kutatások azt is bizonyították, hogy a több nyelvet beszélők számos területen jobban teljesítenek, jobban tudnak koncentrálni, tervezni, problémákat megoldani és egyik feladatról a másikra váltani. Az ember azt gondolná, hogy ez csak az intelligencia szintjétől függ, de a kutatások kiszűrték az intelligencia hatását.
A lényeg azonban az, hogy aki nyelveket beszél, hosszabb és jobb életre számíthat.
A demencia és az Alzheimer ráadásul nemcsak a betegek és családjuk számára sorscsapás, hanem az ilyen betegek növekvő száma óriási terhet is jelent az egész társadalomnak. Az Egyesült Államokban például több mint ötmillió Alzheimer kórban szenvedő él, és ez felemészti az egészségügyi költségvetés jelentős részét. Ha viszont sikerül néhány évvel elhalasztani a demencia kialakulását, a költségek akár a harmadukkal is csökkenhetnek.
Bialystok hangsúlyozza, hogy jelenleg az a legjobb védekezés a demencia kialakulása ellen, ha ösztönzik az agyat tartalékai aktiválására, például keresztrejtvények kitöltésével, logikai játékokkal. Az idegen nyelvek tanulása és használata ugyanígy mozgósítja a tartalékokat, ám talán hatékonyabban és főleg hasznosabban.
Nem csak arról van szó, hogy az idegen nyelvek ismerete fizikai hatással lehet az agyunkra, hogy lassítja az idegsejtek számának csökkenését, az agy kapacitásának visszaesését. A kutatások szerint egyébként az idegen nyelvet beszélőknek nagyobb a szürkeállománya a velük egyidős, de csak az anyanyelvüket beszélőkénél. Olyan ez, mint az izmok esetében a folyamatos edzés, amelynek hatására azok nem satnyulnak el.
A nyelvtanulás és a többnyelvűség – mivel megnöveli a folyamatosan használt információk, szabályok számát – ugyanakkor arra is rákényszeríti az agyat, hogy tanulja meg hatékonyabban használni rejtett tartalékait. Az ilyen agy pedig évekig ellensúlyozni tudja a betegség hatását.
Az persze nem újdonság, hogy a tartalékok hasznosítására ösztönző környezet – például a tanulás, az aktív közösségi élet – hozzájárul az agy rendes működésének fenntartásához idős korban is. A magas iskolai képzettség és az igényes munka közismerten ilyen hatással jár, most azonban felméréssel bizonyították, hogy az idegen nyelv tanulása az egyik leghatékonyabb módszer az agyi egészség fenntartására.
A betegség lefolyása, súlyosbodása
Nyelvi nehézségek
A kezdeti memóriazavarok, feledékenység után az alzheimeres betegnek egy idő után a nyelvi képességei, illetve a beszédkészsége is megváltozik. A betegek számára mind nehezebbé válik megtalálni és kimondani a megfelelő szavakat: fokozatosan elfelejtik a tárgyak, jelenségek, illetve a személyek nevét. Ez a tünet azt jelzi, hogy a képződött fehérje-plakkok a hippokampusz után a nyelvért felelős területet is elérték a halántéklebenyben. Innen a betegség általában a frontális lebeny felé halad tovább, ahol a logikus gondolkodás centruma található. A leépülő beteg elveszti a problémamegoldási és tervezési képességét.
A kór jellemzője a hangulatingadozás, az érzelmek fölötti kontroll elvesztése, illetve az agresszió. Ennek oka, hogy ahogyan a plakkok és a gubancok terjednek, elérik az agynak azt a részét is, mely az érzelmek akaratlagos szabályozásáért felelős. A beteg képtelenné válik az érzelmei kontrollálására.
Ezután a betegség eléri a bejövő vizuális, hallási, szag-, és ízingerek értelmezését végző agyi zónát, ezután a beteg nem képes értelmezni az észleleteit, érzékcsalódásai és gyakran hallucinációi is vannak.
Végül a kór eléri az agy a hátsó területét, mely a gyermekkortól tárolt, legmeghatározóbb emlékekért felelős. Ebben az állapotban a beteg nem ismeri meg a hozzátartozóit, legközelebbi barátait, sőt azt sem tudja, hogy ő maga kicsoda. A végső stádiumban az alzheimerben szenvedő egyensúlyérzéke, koordinációja is romlik, majd élvész. A terjedő kór eléri a légzést és a szívműködést irányító agyi centrumot. Ez vezet végül a beteg halálához. A folyamat hosszú éveken át elhúzódhat, de megállíthatatlan. Jelenleg az orvostudomány nem ismeri az Alzheimer-szindróma gyógymódját.
Kulcsszavak Google kereséshez (tartalommarketing): Alzheimer – a felejtés betegsége, elme kór, nyelvtudás, magyar nyelv – idegen nyelv, agy, demencia, időskori – kognitív nyelvoktatás, nyelvtanulás korszerű eszközökkel, tudomány